2010. október 15., péntek
2010. október 4., hétfő
Kreativ blogger díjat kaptam!
Örömmel tölt el,hogy a második Kreativ blogger díjat kapom ezúttal Nyárádi Károlytól akinek blogját és könyvét mindenki figyelmében ajánlom.
http://nyaradi.blogspot.com/
Köszönöm!
http://nyaradi.blogspot.com/
Köszönöm!
2010. október 2., szombat
2010. augusztus 30., hétfő
Montázsok Komlósi Lajos pozsonyi költő Álmok hangjai című verseskötetéhez
Álmok hangjai
Esős este
A terepjárókra ma ismét
felhúzták a ponyvát,
az emberek mogorvák.
Én is egy derűs nyárba
s hozzád futnék vissza,
hol az égbolt kék és tiszta.
Az esőcseppek az arcomba vágnak,
röppenő kövek,
Erős-szél rázza rám öklét
és követ.
Zuhog az őszi fákra,
az ablakon térképek, buggyanások:
Gauguin és Hans Arp-ábra
az Esőcseppek balladája.
Mennyi fájdalom jajong az esőben!
Haldoklik a lelkem
hívlak, várlak, reményvesztetten.
Meghallod-e erőtlen szavam?
Eléd fut az ajtóm, ha jössz,
Van Gogh spirális fényei
a keretből kilépnek.
S napfény ragyogja be
az aléltan didergő vidéket.
Ki tudja, merre jársz?
Eső zuhog az őszi fákra,
esteledik,
ma sem leszel velem.
- Ajkad bársonyára
lehúnyt szemmel emlékezem…
Kezed
Úgy érzem: napfénnyé lett a kezed
és takaróm simítja csendben,
rákúszik az arcomra s érzem:
a szíved is itt van a kezedben.
Már lehúnyt pillámon siklik
s az ajkamat érinti lágyan.
- Mily jó, akit így szeretnek:
aranykéz simít arany sugárban
Úgy érzem: napfénnyé lett a kezed
és takaróm simítja csendben,
rákúszik az arcomra s érzem:
a szíved is itt van a kezedben.
Már lehúnyt pillámon siklik
s az ajkamat érinti lágyan.
- Mily jó, akit így szeretnek:
aranykéz simít arany sugárban
Lebegek csak,
A lét vékony huzalán járok,
zaj-mélyek,
lárma-szakadékok vigyorognak rám.
Lebegek csak, mint mosott ruha a kötélen.
Egyszer rámtalálnak talán,
egyszer levesznek talán,
talán…
A lét vékony huzalán járok,
zaj-mélyek,
lárma-szakadékok vigyorognak rám.
Lebegek csak, mint mosott ruha a kötélen.
Egyszer rámtalálnak talán,
egyszer levesznek talán,
talán…
Tegeződöm a magánnyal
Tíz lépés az ajtó
vissza tíz az ablak
egy darabka égbolt
távol a temető fái
Szobám szűk ketrecében
tegeződöm a magánnyal
a hiányod is itt lakik már
mint a heverőm
a két fotel
az asztal
Itt minden mozdulatlan
az idő
a négy falon túl ketyeg
Bútoraim is szerettek téged
most kedvetlenek
nem beszélnek
Besötétedett
Tíz lépés az ablak
vissza tíz az ajtó
elmúlt egy nap ismét nélküled
A telefon is hallgat
fekete az ablak
Még egyszer kinézek
Tíz lépés az ajtó
vissza tíz az ablak
egy darabka égbolt
távol a temető fái
Szobám szűk ketrecében
tegeződöm a magánnyal
a hiányod is itt lakik már
mint a heverőm
a két fotel
az asztal
Itt minden mozdulatlan
az idő
a négy falon túl ketyeg
Bútoraim is szerettek téged
most kedvetlenek
nem beszélnek
Besötétedett
Tíz lépés az ablak
vissza tíz az ajtó
elmúlt egy nap ismét nélküled
A telefon is hallgat
fekete az ablak
Még egyszer kinézek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)